Élni, lakni, boldogulni – de hogyan?

„A lakás állandó vagy huzamos emberi tartózkodásra, legalább egy személy részére, vagy a legkisebb emberi közösség, a család élettere, otthona céljára készített, használt, összefüggő helyiséggel kialakított, önálló bejárattal rendelkező lakóhely, amely valamelyik komfortfokozatba sorolható.”[1]

A 21. században a központi fűtés, a villanylámpa, a vízcsap a fürdőszobában, az angol vécé a legtöbbünk számára természetes dolgok. Nem adunk hálát a létükért, csak használjuk őket nap mint nap, automatikusan, s talán csak akkor vesszük észre, mennyire függünk az általuk nyújtott kényelemtől, amikor valamelyik váratlanul felmondja a szolgálatot. Egy rövidke áramszünet is rengeteg bosszúságot tud okozni, kellemetlenül érezzük magunkat, ha elromlik a konvektor és magunkra kell kapni pár pulóvert, amíg a szerelőt várjuk. Ha pedig a vécétartály romlik el, és nem tudjuk lehúzni – ebbe még belegondolni is rossz!

Csakhogy vannak, akiknek ugyan fedél van a fejük fölött, és négy fal, ami megvéd a széltől, de az állandó lakhely fogalma ennyiben nagyjából ki is merül számukra. A KSH adatai[2] szerint 2009-ben Magyarországon az összes 4.302.827 lakásból a vízvezetékkel ellátottak aránya 91,4% volt, vízöblítéses vécével a lakások 86,5%-a, külön fürdőhelyiséggel 89,8%-a rendelkezett. A magas százalékok láttán joggal lehetünk optimisták, s ha tovább böngésszük a statisztikákat, az is kiderül, hogy ezek az arányok az elmúlt évtizedek adataihoz képeset jóval magasabbak, a mai helyzet folyamatos fejlődés eredménye. A lakásviszonyok széles körben egyre kedvezőbbé válnak, nő a komfortos* és összkomfortos* lakások aránya. (* lásd: Fogalomtár) Azonban ne feledjük, hogy – csak egy példát kiragadva a statisztikai mutatók közül – az összes lakás 8,6%-ában, azaz több mint 370.000 lakásban nincs vezetékes víz! Az állandó lakhelyként használt ingatlanok egy része nem felel meg még a szükséglakás* kategória minimális kritériumainak sem! A statisztikák, ha volna pontos felmérési adat, feltehetően ennél rosszabb arányokat mutatnának az otthonok fűtésének, fűthetőségének állapotáról.

A közműellátottság megvizsgálása után vessünk egy pillantást a helyiségek számára is: a lakások mindössze 12%-a (524.516 db) 1 szobás, 40%-uk (1.733.272 db) 2, a maradék 48% (2.045.039 db) pedig 3 vagy annál több szobás. Ám vannak olyan hajlékok is, amelyek még egyszobásnak is csak nagy jóindulattal nevezhetők. Van, aki 2-3 négyzetméteren él többedmagával, víz, villany és egy valamirevaló fűtőtest nélkül, sőt, még háziállataival is megosztja hajlékát – mindezt a 21. századi Magyarországon, egy olyan község külterületén, melynek szép természeti környezete, gazdag népművészeti hagyományai, különleges múzeumai és rendezett, a hagyományos építészet értékeit megőrző utcaképe számos turistát vonzanak. Azonban aki nem csupán turistaként érkezik ide, hanem lehetősége adódik arra is, hogy bejárja, netán hosszabb ideig megfigyelje a falu központjától távolabb eső területeket is, az bizony megdöbbentő, tragikomikus állapotoknak lehet szemtanúja, amint ez velem is megtörtént.

Az alábbiakban következzen egy hetven év körüli magyar férfi, valamint annak élettársa (és 5 kutyájuk) életkörülményeinek hiteles ábrázolása.

A ház eredetileg pincelejáratnak épült egy vájt pince fölé, így aztán a kb. 2 m szélességű és legfeljebb 3 m hosszú építmény belső terében még kiegyenesedni is bajos. A levezető lépcsőt deszkákból összetákolt ajtó fedi le, ez egyben a ház padlója is. A berendezést egy szebb napokat is megélt priccs és egy ócska vaskályha alkotja, ez utóbbi főzésre és fűtésre egyaránt szolgál. Ketten laknak itt, habár a ház ura télen lejár a faluba aludni a lánya házába, ahol van egy szobája. Élettársa azonban idestova 8 esztendeje télen-nyáron a házban éjszakázik, és hiába a kemény mínuszok, hiába a higiénia teljes hiánya, a szomszédok elmondása szerint soha nem volt még csak náthás sem.

Ablaka nincs a háznak. A bejárati ajtó fölött a régi népi szokás szerint lópatkó díszeleg, a falak kívülről sárgára vannak festve. Évtizedek óta ugyanez a látvány tárul az erre haladók szeme elé, annak ellenére, hogy egy néhány évvel ezelőtti télen lángra kapott, majd összedőlt a tetőszerkezet, s vele együtt az „egész ház” (a gazdák elmentek hazulról, és égve hagyták a kályhában a tüzet). Építőanyag szerencsére akadt az újjáépítéshez az egyik szomszéd jóvoltából, aki akkoriban bontotta el az istállóját, így megépülhetett a ház második kiadása, amely az eredetinek tökéletes mása lett. „Legalább egy méterrel tolta vóna kijjebb a falat” jegyzi meg a szomszéd, mikor a történetet meséli, majd lemondóan legyint. Azért valamelyest mégiscsak változott a kép a tűzeset óta – no nem a ház, hanem a környezete. Az építkezés idejére jókora sátrat vertek fel a ház mögött, és az asszony a mínusz 10 fok és a félméteres hó ellenére itt várta ki, míg visszaköltözhet a négy fal közé. A sátor azóta is ott áll, és létezése a háziak leleményességének köszönhetően új értelmet nyert: most tároló helyiségnek használják. A gyűjtögető életmódot folytató asszony itt és körben a ház körül halmozta fel kincseit, melyeket a felületes szemlélő tökéletesen hasznavehetetlen és értéktelen szemétnek vélhet. Azonban ha tüzetesebben megvizsgáljuk a tárgy- és anyaghalmazt, világosan látszik, hogy többről van szó egyszerű szemétkupacnál, hiszen itt az egyes alkotóelemek kategóriákba rendezve, a rongyok, a csorba edények, a szakadt kartonpapírok mind szabályos elrendezésű, gondosan megkomponált halmokban állnak. Természetesen a gyűjtemény az évek során kinőtte a sátrat, és mára védőfalként veszi körül a házat és közvetlen környezetét.

Villany és szennyvízelvezetés nincs a házban. A ház előtt árválkodó vízcsap nyújtotta lehetőségeket nemigen használják ki. „Utoljára a bábaasszony mosdatta meg”, mondja a ház urának veje annak élettársáról. Főzésre esővizet, télen havat használnak. „Egy merítés a hóból, és megvan a leves”, magyarázza derűsen a szomszéd. „Hóér’ átjárnak hozzám, mer’ itt legalább tiszta”. Szomszédja állítását minden kétséget kizáróan igazolja a ház ura, amint a házból kilépve, az előtte elhaladó földút közepén leguggolva könnyít magán.

Társasági életet a ház melletti diófa árnyékába állított asztal körül élnek a lakók. A gazda itt kínálja cimboráinak saját készítésű, málnaszörpöt megszégyenítő árnyalatban pompázó borát, s közben párja különféle nótákkal szórakoztatja az egybegyűlteket. A kvaterkázás itt mindennapi tevékenység, sokszor reggeltől estig tart, gyakran dulakodással tarkítva, s a nap végén a hazautat sem mindig sikerül a cimboráknak megtalálni.

Az asztalnál ülve, vagy a ház körül tevékenykedve számos más szórakozási lehetőség is adódik, mint például az arra haladók alapos megfigyelése, majd kibeszélése. Figyelmüket nem kerülheti el semmi és senki, hiszen az öt tacskóféle keverék éktelen ricsajt csap minden egyes elhaladó jármű láttán, ahogy az már lelkiismeretes házőrzőkhöz illik. Sajnos időnként hatáskörükön túllépve célba veszik körmeikkel az autók rendszámtábláját is, egy alkalommal sikerült is leszakítaniuk azt a szomszéd kocsijáról. A gazdasszony gyűjtőszenvedélyét ismerve ritka szerencse, hogy tulajdonosa némi keresgélés után megtalálta elveszettnek hitt rendszámát a kis ház előtt az úton.

A háziak kíváncsi tekintete előtt semmi sem maradhat rejtve, természetesen engem is kiszúrnak. "Na mi a heeelyzet?" - kiált felém ízes tájszólással a házigazda. Érzem, hogy ebben az egyszerű kérdésben mélyebb jelentésrétegek bújnak meg: "Jó napot kívánok! Örülök, hogy látom. Hogy s mint van? S mi járatban errefelé? Szép időnk van, ugye?" E szavak azonban sosem hangzanak el, csupán ez a kérdés követi az elsőt: "Kérsz eppohábort?". Udvariasan visszautasítom a nem túl bizalomgerjesztő nedűt, és búcsút intek. A háztól távolodva még hallom, ahogy az öreg ordít a kutyákkal, az asszony meg az öreggel. Aztán az asszony énekelni kezd, míg párja az asztalhoz telepszik, és jóízűt kortyol a borból. Így is lehet élni.

Fogalomtár

1. Összkomfortos az a lakás, amely legalább

a) 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával, főzőhelyiséggel, fürdőhelyiséggel és WC-vel;

b) közművesítettséggel (villany- és vízellátással, szennyvízelvezetéssel);

c) melegvíz-ellátással (táv-, tömb-, egyedi központi, etage melegvíz-ellátással, villanybojlerrel, gáz vízmelegítővel) és

d) központos fűtési móddal (táv-, egyedi központi vagy etage fűtéssel)

rendelkezik.

2. Komfortos az a lakás, amely legalább

a) 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával, főzőhelyiséggel, fürdőhelyiséggel és WC-vel;

b) közművesítettséggel;

c) melegvíz-ellátással és

d) egyedi fűtési móddal (szilárd- vagy olajtüzelésű kályhafűtéssel, elektromos hőtároló kályhával, gázfűtéssel)

rendelkezik.

3. Félkomfortos az a lakás, amely a komfortos lakás követelményeinek nem felel meg, de legalább

a) 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával és főzőhelyiséggel, továbbá fürdőhelyiséggel, WC-vel;

b) közművesítettséggel (legalább villany- és vízellátással) és

c) egyedi fűtési móddal

rendelkezik.

4. Komfort nélküli az a lakás, amely a félkomfortos lakás követelményeinek nem felel meg, de legalább

a) 12 négyzetmétert meghaladó alapterületű lakószobával és főzőhelyiséggel, WC használatával és

b) egyedi fűtési móddal rendelkezik, valamint

c) a vízvétel lehetősége biztosított.

5. Szükséglakás az olyan helyiség (helyiségcsoport), amelynek (amelyben legalább egy helyiségnek)

a) alapterülete hat négyzetmétert meghaladja;

b) külső határoló fala legalább tizenkét centiméter vastag téglafal, vagy más anyagból épült ezzel egyenértékű fal;

c) ablaka vagy üvegezett ajtaja van; továbbá

d) fűthető; és

e) WC használata, valamint a vízvétel lehetősége biztosított.

Forrás: 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet - 4. számú melléklet az önkormányzati ingatlankataszterről